Csuda márkanév, csuda kinézet, csuda terepjáró képesség… (najó, a harmadik sajnos kakukktojás). Ez volt a Trekka, amit némi jóindulattal Skodának is titulálhatunk. Az óperenciás tengeren is túl fekvő Új-Zéland szigetének egyetlen négykerekű büszkeségéről van szó, se azelőtt, se azóta nem gyárt ugyanis autót a szigetország.
A történetre még két éve figyeltem fel a Stipistop szerkesztése közben, ebből idézek:
“Az ötvenes évek elején a szigetország kormánya komoly importvámot vetett ki az autókra, ami jócskán visszavetette a vásárlási kedvet a saját gyártású autóval nem büszkélkedő Új-Zélandon. A probléma megoldása 1964-ben pattant ki a Skodákat importáló Motor Lines cég vezetőjének, Phil Andrews-nak a fejéből.”
A képen az új-zélandi, Vietnámnak nyújtott segély részeknént landoló egyik Trekka.
“A szomszédos Ausztrália példáján okulva – ahol is Bill Buckle a vámokat megkerülve vígan árulta Goggomobil alapú verdáit – rájött, hogy az olcsó Skoda Octavia kombi és annak 1221 köbcentis, 47 lóerős négyhengerese remek alapul szolgálhatna egy saját, sorozatgyártású kis haszongépjárműnek. A tervezést George Taylorra bízta, aki egy Land Rover stílusú acélkarosszériát alkotott a Skoda alvázra – persze a Landy összkerékhajtása nélkül.”
“A gyártás végül 1966-ban indult meg a Turner család cégénél, a Motor Holdingsnál; a hihetetlenül alacsony áron kínált Trekka pedig egycsapásra a helyi farmerek kedvencévé vált. A népszerűség az autó olcsóságán kívül még a sokféle és praktikus két és négyüléses, ponyva, vagy üvegszálas műanyag tetős karosszériáknak is köszönhető volt, és hamarosan a gazdálkodókon kívül a fiatalok is felfedezték a divatos kisjárgányt.”
Octaviaval szörfözni menni... a keleteurópailag értelmezhetetlen mondat nagyon is értelmezhetővé vált Új-Zélandon.
Dizájnja olyan egyszerű volt, mint egy szocialista úszómatracé, de ebben rejlett a szépsége is.
Kék, piros, fehér... a nemzeti öntudatban is úszott valaha a Skoda logó. És nem állt neki rosszul
Alig maradt ép példány... de ha nagyritkán cseh turisták találkoznak egyela szigeten, biztosan lefotózák vele magukat.
Egyenes, egymást metsző vonalak alkották a tervrajzot.
A Trekka logója különlegesen jól sikerült szerintem. Ma is megállná ahelyét némi frissítés után.
“Az autót a hatvanas évek végén Ausztráliába és Indonéziába is exportálták, ám a lelkesedés a védővámok enyhítésével, s a japán autók térnyerésével igencsak megcsappant. 1970 után már csak Új-Zélandon kínálták a Trekkát, 1973-ban pedig (2500 darab elkészülte után) meg is szüntették a gyártását. A gyártás beszüntetése után hat évvel öt Trekka még Vietnámba is eljutott, az új-zélandi kormány segélyeként, ahol egy orvoscsapattal Qui Nhon kórházának szolgálatába álltak.”
Eddig az autótörténelem blog remek összefoglalója. Van köztetek olyan, aki valaha a közelébe került egy hús-vér Trekkának? Én úgy tudom, hogy még a Skoda múzeumnak sincs belőle egy sem.
Skoda-blog kommentek: