Ha Škoda, itt megtalálod.

A szauna olyan helyiség vagy külön kis faház, amelyet felfűtenek, hogy benne emberek izzadhassanak kikapcsolódás céljából. Legtöbbször – de nem feltétlenül – a forró kövekre öntött víz által történő vízgőzképzés, és a mosakodás is hozzátartozik. Ami biztosan nem tartozik hozzá, az egy 1963-as Skoda Octavia. Vagy egy kombájn. Vagy egy telefonfülke. Vagy mégis? A mai bejegyzést a nyitóképnek választott, Flickr-en talált Skoda Otcavia “Sauna edition” ihlette. Valószínűleg ez az egyetleb szaunával kombinált Skoda szélesevilágon. Ugyanakkor nem az egyetlen járműbe épített szauna. Ma ennek a zöld Octavianak az apropójából járjuk körbe kicsit a szaunák világát.

A szauna története:
… több ezer éves múltra tekint vissza, elsősorban az északi népeknél. Különféle népcsoportoknál különféle fajtái alakultak ki a történelem során. Ezért a szauna fogalmának definíciója nem lehet egyértelmű, és – különösen a szaunázós népeknél – különféle köztes megoldások is kialakultak. Az alábbiakban, amennyiben nincs külön jelezve, a legismertebb formáról, a finn szaunáról esik szó. A szaunázás típusai:
A szauna hatása erősen eltérő lehet attól függően, hogy milyen típusát választja valaki a szaunázásnak. Minden ember oly módon választhatja meg a szaunázás típusát, hogy milyen hatást szeretne elérni, relaxálni, regenerálódni szeretne, vagy felfrissülni, esetleg edzés előtt az izmokat átmelegíteni. A szaunázás típusát annak alapján érdemes meghatározni, hogy utána milyen tevékenységet szeretnénk végezni. Egy meglehetősen erőteljes szellemi vagy fizikai igénybevétel előtt nem érdemes nyugtató szaunázási típust választani, valamint pihenési időszak előtt nem tesz jót az irritáló szaunázás, ami alapvetően élénkítő hatású.

Irritáló szaunázás
Ennek a szaunázási típusnak erőteljes élénkítő hatása van, ingerlő szaunázásnak is hívják. Általában akkor esik a választás az irritáló szaunázásra, ha ezt egy megterhelő feladat követi, szellemi munka vagy sporttevékenység. Az irritáló szaunázás folyamán csak egyszer szabad bemenni a szauna hevítő helyiségébe, majd utána következik a zuhany, vagy az intenzív hűtés medencében. Sportolók gyakran választják ezt a szaunázási típust az izmok átmelegítéséhez, ebben az esetben a zuhanyzást rövidre kell fogni, a medencében való intenzív hűtés nem javasolt.

Tonizáló szaunázás
A tonizáló szaunázás hatékonyságában kicsit hasonlít az irritáló szaunázásra, azt kell kétszer megismételni. A váltakozást a hevítő és a hűtő helyiségben csak kétszer kell megtenni, így lesz serkentő hatású, ám ennek a szaunázási típusnak a végén érdemes kis időt pihenésre szánni. A tonizáló szaunázás egyszerre frissít és ellazít, ezért egy kis ideig tartó pihenés vagy szundikálás után erőteljes frissességet fog érezni a szaunázó. Egyes országokban, például Finnországban a gyerekek számára az óvodákban biztosítják a tonizáló szaunázást a napközbeni pihenés előtt, mivel így a gyerekek könnyebben pihennek és utána ugyanolyan energikusak, mint a délelőtt folyamán.

Relaxáló szaunázás
A relaxáló szaunázás a leginkább elterjedt, mivel ez nagyfokú ellazulást és regenerálódást eredményez. Általában a napi fárasztó munka után szokták alkalmazni legtöbbször. Relaxáló szaunázás során a hevítés és a hűtés szakaszait háromszor egymás után ismétlik, majd a szaunázás levezetéseként az utolsó hűtési folyamat után pihennek egy-két órát. Ez nagyon jó ellazulást eredményez, mindenkinek ajánlott, akik erős fizikai vagy szellemi leterheltségnek vannak kitéve. A relaxáló szaunázás kellemes és természetes eltompulást okoz, ami után regenerálódási folyamatok indulnak el a szervezetben. Egyes betegségek esetén is szokták javasolni kiegészítő kezelésként, éppen a regeneráló hatékonysága miatt. A megfelelő hatás elérése érdekében a relaxáló szaunázás megkezdése előtt is érdemes fél órát nyugalomban eltölteni, ellenkező esetben a szauna hevítő helyiségében ingerlékennyé válhat az ember.

Exhausztív szaunázás
Az exhausztív (=kimerítő) szaunázási módszer a hevítés és hűtés szakaszainak többszöri, négy-ötszöri ismétlését jelenti. Elsősorban azok számára ajánlott, akik alvászavarral küzdenek, mivel ezután hosszú alvás szokott kezdődni. Az exhausztív szaunázás után ólmos fáradtság lesz úrrá az emberen, ezért ezután igen megerőltető a szervezet számára bármilyen tevékenység.

Nem szabályszerű szaunázás
Amikor valaki ötnél többször ismétli a szaunázás szakaszait a hevítő és hűsítő helyiségben, az már nem szabályszerű és nem is ajánlatos, egyes esetekben akár veszélyes is lehet. A szauna túlságosan intenzív hatással van a szervezetre ahhoz, hogy nem szabályszerűen használja bárki is, amennyiben mégis valaki úgy érzi, hogy többszöri ismétlésre van szüksége, azt kizárólag felügyelet mellett teheti meg. Ilyen esetekben ügyelni kell a folyadék és ásványi anyagok pótlására, amennyiben ezt valaki elmulasztja megtenni, akkor a szaunázással esetleg pont ellentétes hatást ér el, nem lesz eredményes, és a szervezet képtelenné válik a regenerálódásra, esetleg még hiánybetegségek is felléphetnek, ha rendszeresen előfordul a nem szabályszerű szaunázás. A szaunázás története:
A szaunát az északi népek feltehetően kétezer éve ismerik, bár az első írásos említések csak kb. ezer évre nyúlnak vissza. Eredetileg mosakodásra, fürdésre használatos helyiség volt, de mivel itt tiszta víz és általában tisztaság volt, szülésekhez és betegek gyógyulásához is használták. Az idősebb finn emberek még ma is elmondhatják magukról, hogy ők szaunában születtek.

A vándorló, északi nomádoknak már voltak primitív szaunáik. A földbe gödröt ástak, ebbe tüzet raktak és felülről befedték, hogy egy fürdésre alkalmas, meleg helyet készítsenek. A tűz valószínűleg nyitott volt, és a fürdőzőknek várniuk kellett, amíg a tűz kialszik, vagy már csak parázslik, mielőtt használni kezdték a szaunát. Az indiánok inipije nagyon hasonló ehhez.

A finn „szauna” szó…
… igen ősi, amelynek nincs ismert etimológiai előzménye, feltehetőleg mindig is az előbb leírt gödör-fürdő megnevezésére szolgált. Ez a forró szoba később füstszaunává fejlődött, amely az északi szaunák leghagyományosabb formája. A hülye europidok:
Az 1600-as évekből származó leírások szerint a skandináv országokban járó idegent „bevezették a 90-100 Celsius-fokra felfűtött helyiségbe, és a legnagyobb tisztelet és megbecsülés jeléül megengedték, hogy pucérra vetkőzzön, sőt, azt is megígérték neki, hogy hamarosan nyírfavesszővel jól megcsapkodják. A nagy kegyben részesülő ilyenkor rendszerint menekülésre fogta, valami olyasmit mormogva a foga között, hogy nem szeretne részesülni ebből a különös pokolbéli vendéglátásból.” Európa más részein nagyon sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek, mit hagynak ki. A szauna régen egy többfunkciós helyiség volt.
Nem csak mosakodtak benne, hanem húst szárítottak, és más hasonló mezőgazdasági tevékenységeket is végeztek itt. A gyógyítás helyszíne is volt: nem csak természetgyógyászati eszközként használták, hanem az orvos, a kuruzsló is itt gyógyított. A kuruzsló esetében a sötét szauna hozzájárult a misztikus hangulat kialakításához. Így a szauna rituális helyszín is volt, szentivánéjkor (juhannuspäivä) a finn szokás szerint az eladósorban lévő lányok kelendőségét speciális szaunázással „növelték”; a nyárfa és más növények illatában egy öreg anyó varázslatokat mondogatott.

A 20. század elejéig nem is létezett rendes szauna:
A füstszauna volt az egyetlen szaunafajta. Hátránya az, hogy a befűtéshez sok idő kell, a tisztán tartása nehéz és tűzveszélyesebb is. A 20. század folyamán az iparosodással a városokban már közszaunák jelentek meg, amelyek már kéményesek voltak. Miután ezt az emberek megkedvelték, már a mökkikben (általában tóparti, hétvégi- és nyaraló házacska) is ilyet építettek. Legtöbb esetben egyszerűen egy újat építettek a füstszaunák mellé. A füstszaunák egy ideig még megmaradtak, aztán, ha nagyon nem használták és elrohadtak, lebontották őket. Néhány helyen így is fennmaradtak a szegénység, vagy a hagyomány miatt.

A modern kéményes szauna és a füstszauna közötti átmeneti forma volt az olyan kéményes szauna, ahol a kémény nem külön volt, a füst a köveken át távozott a kéménybe. Ez a megoldás a füstszauna hátrányaiból sokat nem oldott meg: ugyanúgy csak a tűz kialvása után lehetett szaunázni. A kémény külön bevezetése az 1930-as években jelent meg. Vállalati brainstroming a vállalati szaunában:
A szauna elsősorban télen kellemes, de a finnek nyáron is használják. Számukra a hagyományos belföldi vakáció az, hogy kimennek a mökkibe (nyaraló), horgásznak, kirándulnak, grilleznek, és természetesen szaunáznak is.

Finnországban a különböző munkahelyeken is találhatóak szaunák, melyek különböző megbeszélések, partik tartozékai is egyben. A közös szaunázás hozzátartozik a finn szocializációhoz, a nemzeti identitás része. A nyilvános, vagy ilyen közösségi szaunázáskor többnyire külön férfi és női szaunák vannak, vagy ha nincsenek, akkor általában először a hölgyek szaunáznak, aztán a férfiak. A szauna „szent” hely, ahol rendszerint nyugodt beszélgetés folyik, és az emberek elfelejtik különböző pozícióikat. A szaunában illetlenség ruhát hordani, azaz a fürdőkben a fürdőruhát is le kell venni. Ha finnekkel tárgyalsz, és szaunába hívnak, ne utasítsd vissza!
Egy üzleti tárgyalás után a szaunába való meghívás megszokott, a tárgyalások pozitív alakulását jelzi. Ennek visszautasítása ellenkező jelzésként értelmezhető. A vendégek meghívása magánlakásokban is a tisztelet jele, amelyet még nehezebb elutasítani, bár a finnek ilyen esetben sem sértődnek meg (legalábbis aligha mutatják ki). Hogyan szaunázzék az átlagember?
Egy nyugodt, alapos szaunázás körülbelül 3-4 fordulóból áll, és nagyjából másfél óráig tart. Legelőször ajánlatos lezuhanyoznunk, hogy eltávolítsuk bőrünkről a szennyeződést (izzadság, krém, dezodornyomok). A törülközés azért lehet fontos, mert a test felszínén levő víz akadályozza az újabb izzadást, és párolgást.

Az ajánlott hőmérséklet: 70-90 °C körül van, de vannak, akik akár a 130 °C-os meleget is élvezik. A jobb szaunákban több szinten vannak padok. Az alacsonyabb padokon alacsonyabb a hőmérséklet, míg legfelül nagyon meleg lehet. Így kicsit válogathatunk a hőmérsékletet illetően. A kövekre locsolt vízből fejlődő forró gőz, a löyly (ejtsd löülü) hatása, hogy sokkal melegebbnek érezzük a levegőt, miközben annak hőmérséklete ugyanaz. Tehát így a hőmérsékletérzetet növelhetjük, és igazából így kezdünk el izzadni. A szaunázást még kellemesebbé teszik a dézsa vizébe kevert illatos olajok. (Például fenyő, eukaliptusz, mentol.)

Amikor túl melegnek érezzük a levegőt, nem bírjuk már tovább, akkor érdemes kimenni, és lehűteni magunkat. Ez körülbelül 10-15 perc múlva bekövetkezik a megfelelő hőmérsékleten és a megfelelő gőzöltetés mellett. Szaunázás után ne állj egyből a jéghideg víz alá!
A lehűtés a szabad levegőn sétával vagy fekvéssel kezdődik majd lehet hideg vízzel történő zuhanyzás, hideg medencébe való merülés, extrémebb esetben – télen és elsősorban vidéken – jégkútban való merülés vagy – északon – lékben fürdés. Ha merülésre nincs lehetőségünk, vagy nem szeretnénk, akkor elég csupán kiállni a hideg levegőre.

Téves az a feltételezés, hogy a forró szauna után rögtön jéghideg merülőfürdőt kell venni, ez a hirtelen összehúzódó erek miatt nagyon megterhelő a szervezet számára, szélsőséges esetben infarktushoz is vezethet. A hűtőzködést a lábfejek melegvizes áztatása követi mellyel helyreállítjuk a vérkeringést. A szaunába szárazra törölközve kell visszatérni, hogy a bőrön maradt párolgó, hűtő hatású víz ne hátráltassa az izzadás megkezdését. Kis lélekerősítőt ér fogyasztani közben?
Igyunk minél több folyadékot, igény szerint, az izzadság pótlására. Az alkoholos italok azonban az egészséges hatásokat lerontják, és lehet, hogy alkalmazásukkal kevésbé bírjuk a szaunát (bár a finnek rendszeresen söröznek szaunázás közben). Töményebb ital fogyasztása valószínűleg túl megterhelő, és semmiképpen sem egészséges. A finnek a sör mellett sokszor a helyi virslit, a makkara-t fogyasztják ilyenkor. Az egészségre előnyös hatásai:
Bár a szauna elsősorban a mosakodás céljából alakult ki, idővel az egészséges életmód és a szórakozás egy formájává vált. Egészségre előnyös hatásai a következők:

1) A vérkeringés fizikai igénybevétele révén edzi a szívet, és javítja a vérkeringést. Ugyanakkor vérkeringési zavarokkal, és szívpanaszokkal küszködőknek vigyázniuk kell, hiszen az igénybevétel túl nagy lehet.

2) Az immunrendszer igénybevételével erősíti azt. Vigyázni kell arra, hogy közvetlenül szaunázás alatt az immunrendszer le van terhelve, így eközben a megbetegedés veszélye nagyobb.

3) Az izzadás során a szervezetből természetes úton távoznak méreganyagok, a szaunázás ezt a természetes folyamatot fokozza. Ezáltal és a hangulata által segíthet a stressz oldásában.

4) A bőrre jó hatással van, és álmatlanság ellen is jó szer, továbbá az izomláz enyhítésében is kellemes gyógymód. Sportolóknak segíthet a bemelegítésben is.

„Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer” – mondják a szaunázásról fent, északon. Finnországban például ma is sokan receptre, orvosi előírásra szaunáznak. Azt tartják, a hirtelen megnövő pára- és iontartalom serkentőleg hat az agyműködésre. Ha egy finn szívbeteg orvoshoz megy, sosem tiltják el a szaunázástól, azt azonban elmondják a betegnek, hogy módjával használja a forróságot. A hirtelen hőmérséklet-változás – a hideg, meleg folytonos változtatása – nem ajánlott a magas vérnyomásban szenvedőknek, még ha finnek is. Azt hiszem, ha ettől nem jött meg a kedvetek a szaunázáshoz, akkor semmitől nem fog. Amennyiben tetszett ez a cikk, lájkolj minket fészbukkon, hogy véletlenül se maradj le a következőről.

Forrás: A cikkhez a Wikipedia szaunázással kapcsolatos oldalait használtuk fel. A fotókat a PhotoBucket fotómegosztó oldalról és a Daily Mail oldalain találtuk.