Skoda díjat spártai kenuzásért?

Rakonczay Gábor a világon elsőként és egyedül fog kenuval átkelni az Atlanti-óceánon egy speciális hajóval, amit a híres óceáni vitorlázó, Fa Nándor tervezett és épített. Néhány hete tette meg az első szakaszt, ami amolyan felkészítő edzésként is felfogható, noha önmagában is hatalmas teljesítmény. A portugáliai Lagos-ból 16 napon át tartó evezéssel jutott el Gran Canaria szigetére, ahonnan a tervek szerint holnap hajnalban vág neki az Atlanti Óceán átevezésének. Az alábbiakban az út első, felkészítő szakaszának néhány fotóját láthatjátok, valamint idézetet olvashattok Gábor honlapjáról. Azt választottam ki, amiben az első 16 napos szakasz után végre kiköt, és bont egy sört ünneplés képpen. Elsőként a képek:Első csapások a Portugál kikötőben:Az az icipici tőkesúly fantasztikus biztonságot ad a hajónak… Gábor írta is, hogy borulás tekintetében végig nagy biztonságban érezte magát:Vízreszállás:Bár itt nem látszik, a nyílt vizen karabínerekkel rögzíti magát az üléshez. Kiesni a hajóból csak egyszer lehet: Hiába a vízzáró kabin, a hullámok áztatta viharruha a harmadik-negyedik napra gőzkabinná alakítja a lakrészt, minden nyírkos, nedves lesz. Érkezéskor volt mit szárítani:
Klausztrofób kenusoknak nem ajánlott az óceán:Eddig minden rendben:Ha a tőkesúly nem adna kellő egyensúlyt a hajónak, gondoskodik róla a konzervkészlet:A nagy víz arcai: Viharban rumli van:
Ha nincs hullámzás, nagy a béke: Kikötés:
Gábor első 16 napos útjának napi szakaszait ábrázolja az alábbi térkép… holnaptól már az óceáni szakasz pontjai is szerepelni fognak rajta:

Gáborral (és feleségével, Vikivel) Szombathy Pál beszélgetett az indulás előtt. Viki és Gábor egyszer már átevezték az óceánt Tűzhangya nevű hajójukkal:

IDÉZET GÁBOR ONLINE NAPLÓJÁBÓL: “2012.01.13. Kikötés: Több mint két hét folyamatos vízen lét után, sok minden felértékelődik a parton, vagy visszanyeri fontosságát. Meleg zuhany, végig aludható éjszaka, hideg sör…

Főleg az utolsó nap küzdelmei után. Napkeltekor mikor a napom kezdődött még 34 tengeri mérföldre voltam a szigettől, ez mintegy 63 kilométer. Nagy volt a pára, így semmit sem láttam a szigetből, csak a GPS mutatta: egy napra van a biztos szárazföld! Felvettem a két nadrágomra a vízhatlan kantáros viharnadrágot, csizmát, felülre még egy pulóvert, kabátot, mentőmellényt és kimásztam a kabinból. A heveder karabinerét beakasztottam a mellény szemébe, elengedtem a kormánybiztosító kötelét és megkezdtem a lapátolást.

Három óra múlva már érződött, ahogy változnak a hullámok, ahogy az alattam levő 3500 méteres mélység jelentős csökkenésbe kezdett. Térkép nélkül a környezetet figyelve is kivehető volt a part közelsége. Erre utalt az egyre több madár is, de nemcsak növekvő számuk, hanem mozgásuk iránya is, hiszen kivétel nélkül a sziget felé igyekeztek. Ennek ellenére a sziget még mindig rejtve maradt.

Valamivel később a Nap már erősen tűzött, így felvettem a napszemüvegemet és ahogy előre néztem: megláttam, épp, hogy kivehető, de ott van, határozottan ott van a halványkékes tömege a horizonton. Olyannyira halványan, hogy a szemüveg nélkül még nem látszik. Átültem a másik oldalra és erőteljesebben kezdtem húzni, percről percre egyre jobban látszott, habár inkább a pára feloszlása miatt, mert a távolság csak lassan csökkent. Olyannyira, hogy 8 órával később, mikor kezdett besötétedni még mindig 10 tmf (18,52km) volt hátra. Gondoltam beiktatok egy félórás pihenőt, mert reggel óta hajtottam a hajót és csak enni álltam meg, ami még nem is lenne baj, de a délután nagy részében enyhe Keleti és Délkeleti szél volt –nekem negyedszél – amiben igen kimerítő a kenuzás. Viszont a térségben levő négy hajó miatt elvetettem a megállást, csak ittam még egy energiaitalt, bedobtam egy proteinszeletet, két csokoládét és hajtottam tovább. Fél óra múlva hallottam, a mobilomra sms-ek kezdtek érkezni. Még reggel kapcsoltam be és most már van rajta térerő, mivel a többi hajó továbbállt, abbahagytam a lapátolást és pihenés gyanánt felhívtam a családot. Még narancssárga volt az ég és Gran Canaria szigete mellett jól látszott Tenerife kék sziluettje is a távolban.

Innentől egyre több lett a hajó és a nagy forgalom miatt többször ki kellett térnem, este tíz órakor egy gyorsjárású komp miatt teljes 180 fokos irányt kellett váltanom. Több mint valószínű, hogy észre sem vett a sebes monstrum a sötétben. Éjfél után öt perccel fordultam be a las palmasi külső kőgátnál. Amikor ugyanaz a komp a menetiránnyal szemben és ami rosszabb: velem szembe közeledett. Jobbra tértem ki, amilyen gyorsan csak tudtam. A komp elment mellettem mintegy ötven méteren belül, a másik oldalt a kőgát meg húsz méterre, ha volt. A sötét víz veszettül örvénylett a hajó körül, míg átértem a gát mögötti nyugodt vízre. Ekkor vett észre a komp, aminek kivilágított kapitányi hídján egy egyenruhás ember kiáltott és kezével jelezte: bocsánat és minden elismerése. – Hát köszi, de nem rajtad múlott, hogy nem vasaltál ki! – mormoltam és irányba raktam a hajó.

Harminc perccel később elértem a belső jachtkikötőt!DSCF1536-t.jpg A kikötőben a vendéghelyen álltam meg két 45 láb körüli vitorlás között. Kiléptem a stégre és a bekészített köteleimet ráraktam a bikákra, majd bebújtam a kabinba, lekapcsoltam a navigációs fényeket és a GPS-t, megkerestem a megérkezős sört, kiültem a kokpitba és felpattintottam a doboz italt.

Igen, itt vagyok!

Az időm: 16 nap, 19 óra, 25 perc!!!

A megtett táv: 649,7 tmf (1203 km) kenuzással, a gyakran 4 méteres hullámokon, – amit tudtam kihajtottam magamból.

Most nem mozog semmi, nem zúdul a nyakamba egy köbméter sós víz tíz percenként, nincs rajtam egyszerre három nadrág, viharkabát, mentőmellény és még sorolhatnám… Biztonság és civilizáció!

Napi átlag haladás: 38,64 tmf (71,56 km)”

IDÉZET A SKODA.HU OLDALRÓL: “A ŠKODA – amely a világ harmadik legrégibb autógyártója, 116 éves történelme során olyan értékeket teremtett, amelyek a mai napig meghatározzák gondolkodásmódját. Ezen értékek a hagyomány, minőség, emberközeliség és a praktikum.

Ritka, ha valaki következetesen, hosszú időn át hű marad ezekhez az alapelvekhez. Ez a filozófia mindenképpen elismerést érdemel. Ezért hozta létre a ŠKODA az Értékteremtő díjat. Ezzel a címmel azon vállalkozásokat, cégeket és magányszemélyeket jutalmazza, akik – a ŠKODA-hoz hasonlóan – olyan célokat tűztek ki maguk elé, amelyek e négy pilléren nyugszanak.

Az Értékteremtő díjat rendszeresen, évente akár többször is kiosztjuk. Nincs meghatározott időpont, a címet akkor és annak ítéljük oda, aki a leginkább érdemes rá.”

Rakonczay Gábort – ha sikerül neki az átkelés – érdemes lenne felvenni a potenciális díjazottak listájára. Ti mit gondoltok? Van értékbeli kapcsolat a Skoda és Gábor teljesítménye között? Jelent valamit számotokra ez az út? Elindít bennetek valamit? Írjátok meg ide alább, vagy a Skoda Blog Facebook oldalára. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre.

Linkek Gábor útjának követéséhez:
Rakonczayék Facebook oldala: https://www.facebook.com/rakonczay
Rakonczayék honlapja beszámolókkal az útról: http://atlantix.eu/
A hajót építő Fa Nándor skype beszélgetése Gáborral: http://www.szolovitorlazas.hu/