Egy hétre kölcsönkaptuk a Škoda Magyarország egyik Citigo-ját. Kár tagadni: a legkisebb Skoda a szívünkhöz nőtt egy hét alatt. A legfontosabb tapasztalat: a Citogo egy paraszthajszál híján tökéletes városi autó.
Nagyjából egy éve vártuk, sok jót hallottunk róla, de a legfontosabb tulajdonsága csak a teszt alatt derült ki: valószínűleg nem kapható mégegy autó, ami olyan finom egyensúllyal és kevés kompromisszummal egyesíti a kis- és nagyautók előnyeit, mint a Citigo. A legfontosabb tényező ebben a képletben a beltér mérete: a vezető térdének, vállának és fejének bőven jut hely. A szupermini kategóriában is megfelelőnek számítana, azonban ilyen kicsi autóban egészen meglepő. A szélvédőt a szokásosnál előrébb tolták, az ablakvonalat pedig lejjebb: ez a trükk még tovább javítja ez elöl ülők térérzetét. Persze nem fekete mágia: a Fabia méreteivel összevetve érthető, hogy miért ilyen tágas a Citigo:
Hátul két személynek bőséges a fej- és a válltér, és a lábfejek is kényelmesen beférnek az első ülések alá. A lábtérrel már nem tudtak csodát tenni a mérnökök, de a lehető legtöbbet kihozták a 3,6 méterből: a 175 cm magas sofőr mögött feszengés nélkül elfér egy ugyanilyen magas utas. A csomagtartó 234 literes, de ha pótkerék helyett beérjük egy defektjívító készlettel, 251 litert kapunk. Literek helyett a gyakorlatban többet jelent a jó helykihasználás és a könnyű pakolhatóság: a kerékjáratok alig lógnak be a hasábszeű térbe, a hátsó ajtó pedig jó nagy nyílást hagy: mi egy napernyőt is gond nélkül betettünk az apró csomagtartóba.
Az apró tárgyaknak nyugodtan kereshetünk helyet az utastérben: az ajtókban térképzsebek, vezető és az utas előtt széles polc van, a váltókar előtt pohártartó, fölötte pedig egy kisebb rekesz. Pohártartó a hátsó utasoknak is jut, a vezetőnek pedig egy filléres, de hasznos tartozék, a parkolójegy-csipesz. Akasztóval gazdagon elláták a Citigot: két kampó jutott a csomagtérbe, kettő a B-oszlopra, és egy extra horog a műszerfalra is.
Menet közben sem csalódtunk a Citigoban: minden kezelőszerv nagyon könnyen, de kellő határozottsággal jár. Ez a jó tulajdonság leginkább a kormányon érezhető: a rásegítés mértéke pont jó, és nem is kell nagyon megizzadnia a szervónak: a az egyliteres, háromhengeres benzinmotor alig terheli meg az első tengelyt, ellenben szorgalmasan dolgozik. Szeret pörögni, és igényli is a magas fordulatszámot: 3000 ford./perc körül jön meg az ereje, és vehemensen húz 5000-ig.
A váltóáttételek hosszúak, ezért a gyorsításoknál igényli a visszakapcsolást, és az egyest is gyakrabban kell menet közben kapcsolni, mint más autókban. Cserébe autópályán sem forog túl sokat: 100 km/h-nál kb. 2400-at. A végsebesség 160 km/h, ami majdnem kifekteti a hatalmas, 180-ig skálázott sebességmérőt. Alatta lcd kijelző mutatja az üzemanyagszintet, ezzel végére is értünk a műszerezettségnek: Ha kíváncsiak vagyunk a a hűtővízvíz hőmérsékletére vagy az időre, a Move & Fun kijelzőjére kell nézni.
Ez a kütyü GPS-specialista Navigon terméke, amit egy kis tartóval lehet a műszerfalra rögzíteni. A szoftvert Citigo-kompatibilissé dolgozták: megjeleníti a fogyasztási adatokat, de lehet fordulatszám, vízhőfok vagy külső hőmérséklet mérő is. A navigáció uatasításait a Citigo hangszóróin mondja be, és a mobiltelefont is kihangosítja bluetooth kapcsolaton keresztül. Micro-SD kártyát fogad, amiről lejáttsza az mp3 fájlokat, de zenelejátszáshoz a bluetooth-os mobiltelefonunkat is használhatjuk a kihangosítón keresztül.
iPhone-nal és egy régi Nokiával próbáltuk, mindkettővel gördülékenyen működött. A Move & Fun egy mozdulattal levehető, ez legnagyobb előnye és hátránya egyben: Nem kell indulás előtt, a kocsiban felidézni a címet: az úticél kényelmesen beállítható és elmenthető otthon is. Viszont ha nem szeretnénk kockáztatni, hogy könnyű préda reményében feltörjék a kocsit, muszáj minden megálláskor levenni és eltenni.
A formatervvel nem esett túlzásokba a Skoda dizájnközpont: Az összhatásban pont jó arányban keveredik a kedvesség és a komolyság. Az alapforma közös a Volkswagen és Seat testvérmodellekkel, ebbe ágyazták a jellegzetes Skoda hűtőrácsot és a C-rajzolatú hátsó lámpát. Az első fényszóróban, rögtön a hűtőrács mellett egy duplaszálas izzó ül: a helyzetjelző és a nappali menetfény fényforrása egyben. A kilincsek és a tükrök jellegzetes konszern-termékek, azonban a Skoda-logo egyelőre teljesen egyedi: a Rapid megjelenéséig a Citigo lesz az egyetlen, aki az új emblémát hordja.
A funkcionalitás a dobozalak miatt nagyon jól érzékelhetőek a sarkai: A parkolás és a megfordulás álomszerűen egyszerű. Sávváltáskor is elemében van: a tükrök kevés holteret hagynak, ezért magabiztosan rántothatjuk be a forgalom réseibe. A felfüggesztés nem tolakodóan sportos, inkább csak feszesen kényelmes: városi manőverekhez pont ideális, de nagyobb sebességnél, hirtelen kormánymozdulatokra is stabil marad.
Miért csak egy paraszthajszállal marad el a tökéletestől? Néhány költségcsökkentő ötlet miatt: például a ha a hátsó ülésre akarunk beszállni, csak az üléstámlát tudjuk ledönteni, az ülőlap nem csúszik előre. A támla visszahajtásához újra meg kell húzni a támlaállító kart, és rugó ellenében visszahúzni az ülést. Ezt kellemetlenséget elkerülhetjük, ha ötajtós karosszériával, vagy easy-entry funkcióval kérjük a Citigot. Zavaróbb a mindennapokban, hogy az utas ablakemelőjét nem tudjuk kezelni a vezető oldaláról, és hogy a kalaptartónak nincs zsinórja, hanem kézzel kell fel-le hajtani. Egyik sem tragédia, de csúnyán kilógnak a „nagyautós kisautóról” alkotott összképből.
Nem kerülhetjük meg a legfontosabb kérdést, amit autóvásárlás előtt mindenki feltesz: mennyibe kerül, és mennyit fogyaszt? A 60 lóerős, háromajtós, Active felszereltségű Citigo induló ára 2,285 millió forint, ennyiért négy légzsák (az oldalsók a fejet is védik), ABS és rádió jár alapáron. A tesztautónk távirányítós központi zárral, elektromos ablakemelővel, magasságállítós vezetőüléssel, dísztárcsákkal, teljes értékű pótkerékkel, klímával és navigációval 2,625 millió forintba kerül listaáron.
A fogyasztás az a terület, ahol a kevés ross tulajdonságát is feledteti a Citigo: a Budapest-Balatonfüred szakaszon végig klímáztunk, de sebességváltáskor betartottuk a műszerfalon megjelenő nyilacskák utasításait: Így 4,4 l/100 km-t mutatott a fedélzeti számítógép. A fogyasztás átlagos használat mellett 5 liter körül alakult, csak egy hajtós városi etapon sikerült a 6,3-as átlagot hozni. Mindent összevetve nagyon megszerettük a Citigot, és sajnálattal adtuk vissza: azóta is törjük a fejünket egy indokon, amire fel újra elkérhetnénk.
Aki elolvassa a tesztet, joggal vetheti fel, hogy nem objektív. A blogunk fejlécében ott a Škoda logoja, és nem próbáltuk a Citigo vetélytársait sem. A Totalcar viszont igen, ők egy gazdagon extrázott, ötajtós Citigot próbáltak. Nem hagyták szó nélkül a hibáit, viszont a lényeget leírták: A Citigo káprázatos miniautó.
Skoda-blog kommentek: