Emlékeztek még a házilag barkácsolt digitális Skoda-műszerfal videójára a Facebook oldalunkról? Rengetegen lájkoltátok. Akkor rögvest írtunk az alkotójának egy e-mailt, hogy ha van kedve és ideje, mesélje el, hogyan készítette. Kovács Krisztián jelezte, hogy így lesz. Aztán jól eltűnt. El is felejtettük már, amikor vasárnap levél landolt tőle postafiókunkban, benne hosszú cikkel, és fotókkal az építésről. Krisztián példája egyszerre inspiráció, és példa. Inspiráció, mert arra buzdít minden autóst, hogy a maga eszközeihez mérten igyekezzen személyessé tenni autóját. És példa arra, hogy micsoda erőfeszítés szükséges egy autó egyetlen alaktrészének megtervezéséhez, elkészítéséhez. Megígérhetem, hogy cikkének olvasása után csak nő az elismerésetek Laurin és Klement, Emil Skoda, és a legújabb Skodákat tervező mérnökök munkája iránt. Velünk éppen ez történt. Jó olvasást, a szó Kovács Krisztiáné:
Az előzmények:
Nem is gondolná az ember, hogy mik határozzák meg az életét. Valamikor a 80-as évek közepén még kisgyerekként az udvaron játszva láttam egy Chevrolet Corvette-et. Ritkaság volt, mert annak idején még a VW Golfok vagy 190-es Mergák is luxusautónak számítottak. A szomszéd lépcsőházban lakott egy fiatal arab gyerek, itt tanult Pécsett az egyetemen. Apuci pedig olaj sejk volt. (Azóta már 40 felett jár, láttuk TV-ben, tele van drága sportkocsikkal.) Amikor bejött a parkolóba, minden gyerek megrohamozta, hogy vigye el egy körre. Engem is elvitt; ott, abban a kék Corvette-ben láttam először LCD visszajelzőt. A második ilyen élmény szintén gyerekként ért, mégpedig táborozáskor, ahol esténként a Knight Rider-t adták videómagnóról, németül.
Aztán teltek-múltak az évek, felnőttem, jogsit szereztem. Mint sok fiatal, én is beneveztem pár gyorsulási versenyre, és Skodás szlalom-versenyekre. Ezeken a versenyeken a motor fordulatszáma és a váltás gyorsasága, pontossága igen fontos. Sorban vettem bazárból a fordulatszámmérőket, de a felső fordulat közelében mindegyik jócskán eltért. Aztán keresgéltem nem Skodához való fordulatszámmérők között is, ahol szebbnél szebbeket találtam, motorkerékpárokra, autókra egyaránt. Volt köztük LCD-s, mutatós, ledes, stb…, de az áruk közel azonos volt az autóm értékével. Így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha készítenék egy sajátot.
Nekiálltam hát álmodozni, hogy milyen is legyen:
Milyen jó lenne – gondoltam – ha egy sima LCD-re kiírná a fordulatot, amit bárhova elhelyezhetek a műszerfalon, és még jól is néz ki. (Turbós 240SX-ben láttam már ilyet.) Milyen jó lenne, ha nem csak kiírná, de mutatná is valami a fordulatszámot. És ha már mutatja, jó lenne, ha felvillanna egy led, éppen akkor, amikor váltani kell. Így kezdődött az óracsoport születése.
Ezek után a hobbielektronika.hu oldalon körbe kérdezgettem, hogyan is lehetne egy ilyen elképzelést megvalósítani. Ott javasolta valaki a PIC mikrovezérlős megoldást. Ezután kis szünet következett, mert a programnyelv megtanulása kikerülhetetlennek tűnt, sok éves munka lett volna.
Aztán valahogy (már nem is emlékszem, hogyan) előkerült egy grafikus-programozó felület, amit hamar megértettem (Parsic). Beruháztam hát egy PIC égetőbe, és el is készült az első LED-villogtató programom. Aztán az első LCD felirat kiírása (a fő képernyő feliratai). Pár hónapos agyalást követően pedig a fordulatszámmérő készült el egy próbapanelen. Ezt már kitudtam próbálni az autóban egy trafóra kötve, megszerezve ezzel az első igazán komoly sikerélményemet.
De ekkor ismét falba ütköztem. Kiderült, hogy az eddigi grafikus-felületem, amin programoztam, nem alkalmas nagy pontosságú programok futtatására, illetve az órajelet nem képes jól használni, a beégetett program sokat késik.
Hála istennek (és egy fórumozónak), hamar jött a megoldás. Még általánosban (6.-ban), amikor a Commodore C16-ot Basic nyelvén programoztunk, a tanárunk a fejünkbe verte a folyamatábra előnyeit. Szóval egy folyamatábra alapján működő programozói felület lett a megoldás, ami percek alatt a sajátommá vált. Logikájához való alkalmazkodásomat persze a fórumozók is nagyban segítették, de a lényeg az volt, hogy éreztem: ez az út, amit nekem teremtettek a fejlesztők.
Így készült el ugyanarra a próbapanelra az új, immár pontos fordulatszámmérő. Aztán lettek hamar kapcsolók és menük is az LCD-n. És ismét megindult a „milyen jó lenne ha” folyamat.
Milyen jó lenne, ha már ott volna a 4 sor az LCD-n?! És milyen jó lenne, ha a sebességet is mérné?! Pár nap gondolkozás, és láss csodát; mindkettő megszületett. Aztán: milyen jó is lenne, ha már egyszer a PIC-ben van ADC bemenet, akkor mérné a vízhőfokot is. Meg az üzemanyagszintet. Esetleg a kerékátmérő alapján számolhatná a sebességet is. És ha már a kerékátmérő alapján sebességet számol, számolhatná a megtett utat is… és ha már utat számol, akkor lehetne benne napi számláló is. Szóval apránként, de megállíthatatlanul jöttek az ötletek. Lassan elkészült a program (az ötletek pedig a mai napig jönnek.)
Ezután jött csak a legutolsó fázis, hogy hogyan is férne el mindez azon a kis helyen, amit a Skoda 120 műszerfala kínál. Fejben több elképzelésem is volt. Hogy kerek óra lesz, közepén LCD-vel. Hogy 2db LCD panelt használok. Sőt, hogy színes grafikus TFT kijelzést kap a komplett műszerfal. De miután megkaptam rá az árajánlatot (egy használt Felicia II ára), nem kellett több a másodperc ezred részénél, hogy lemondjak róla.
Jöttek tehát újra a méregetések, hogy mi hogyan férne el, mik az elhelyezés lehetőségei, és lett belőle ez, amit a képeken is láttok.
Szakembereknek furcsa, de a nyákterv csak ezután készült el. Sematikus rajz nem is készült hozzá. Lényegében fejben volt egy elképzelésem, és csak megrajzoltam, terveztem a nyákot. Igaz, megvolt az az előnyöm, hogy a próbapanelen minden külön-külön már tesztelve lett, így a vezetékezést és az alkatrészek értékeit csak „ollóznom” kellett a próbanyákokról.
A videó ami a netre felkerült, a második élesben indításkor készült. Az első valamikor éjjel volt, mikor az óra bekerült. Azóta finomodott, igaz csak a program. Az 1.0-ás verzió óta már a 3.3-nál tartok. A külső nem változott. Viszont pontosabb lett a Km-számítás a kétféle gumiméretemhez, amit használok. (Téli/nyári.) A sebességmérés a GPS-hez képest pontosabb, részben mert beletettem 2km/h mínuszt (így alatta maradok a sebességhatárnak, ha véletlenül határon megyek óra szerint). A benzinszint mérése még kalibrálásra vár (anyagiak hiányában), de 5L-es hibahatáron belül elég pontos.
Amit az óracsoport tud:
- Fordulatszámmérés (100 fordulatonként mutat, de 20 fordulatonként tud számolni, ha kell)
- Sebesség mérése 5 különböző kerékátmérőből.
- Vízhőfok mérése, fok pontosságú digitális jeladóval.
- Benzinszint mérés a gyári úszóval. Pontos, bár kalibrálni kell minden úszóhoz. Még nekem is vissza van az 5L feletti rész. Literenként a tankba töltve a benzint, ki kell mérni a feszültséget, és be kell írni az órába. Onnantól, liter pontosságú. Így most nekem is az első 5L garantáltan biztos.
- Össz Km és Napi Km. A napi nullázható. A Normál km átírható a rejtett menüben.
- Váltás jelző
- Fokozat jelzés. Ha a kapcsolókat bekötöm, működik. Kipróbáltam, de még én sem tudom, hogy hol is legyenek a kapcsolók.
o Egyik verzió, hogy a váltóházban elhelyezek 6db tolató-kapcsolót, és kialakítom a rudakat is így. (Ezt terveztem, de olyan macerás kivenni a váltót, hogy ne, meg télen hideg is volt nekem ehhez.)
o A másik verzió még próba alatt van. Egy 5-ös váltó kulisszájának az alsó lemezét kicserélném olyanra, amivel a váltó kar megmaradna a fokozatokban, és ott 6db hall jeladóval és egy mágnes segítségével kapcsolná az adott fokozatok kijelzését. A lemez már megvan, de nincs időm kivenni a kulisszát.
- Ami opcionális lett (karbi függő), az a mágnes szelep zárása a karbin. SEDR32 Jikovnál ha egyszer lezár, a vákuum miatt nem nyílik ki, csak ha leáll a motor. Nem gondoltam volna, de sajnos fogyasztáscsökkentés így nem működik a Jikov karbival. Csak tűs mágnes szelepes karbikon, de ott jól üzemel, kipróbáltam.
- És természetesen a visszajelzők, amik gyárilag meg vannak a rapid óracsoportból.
- Rejtett menüben kiírja a bejövő jelek számát mind a fordulatszám, mind a sebesség jeladóról. Méri az benzinúszóján áthaladó feszültséget. Bár készen van, de nem kötöttem be a pic lábára, de volt mérő is van benne. Igaz nekem van külön egy voltmérő órám, ezért csak érdekesség képen tettem a PIC-be. Félig sincs kihasználva a PIC így bőven belefért.
És mi mindennek az ára?
Rémisztően drága. Mivel 2 évig készült, és apránként lett megvéve minden hozzá, ezen kívül sok mindent kaptam, vagy cseréltem, nem kevés alkatrészem pedig már amúgy is megvolt hozzá, nem tűnt fel az összeg. Így utólag azonban nem állnék neki, főleg nem egyösszegben.
Körülbelüli összegeket fogok írni, mert az árak változnak/változtak, már most is van amit 2x annyiért kapnék meg, mint 2 éve. Szóval nagyságrendileg:
- Az alap alkatrész költsége 24.000.-
- A nyomtartott áramköri lapok 4-5000.- (mivel nekem a ház is abból készült így arra nem is tudok árat mondani, mert Apám adta, ami még a 90es évekből maradt a vállalkozásából, 1m x 2m-es 75 mikronos tábla, amiből kivágtam. Nem tudom, mennyibe kerül ma egy tábla.)
- Fordulatszám-jeladó kerék, 5mm es vaslemezből lézervágva 4000.-
- Sebesség-jeladó kerék 1mm-es vaslemezből 1000.-
- Lézervágott plexi (előlap) 2500.-
- Dekor/feliratok 1000.-/db (legalább 2-3db kellett)
- Az óracsoport fém kerete, lézervágott 2500.-
- Felicia fordulatszám-jeladó (kaptam ingyen, de a bolti ára is 5-6000.-)
- Lézervágott, rozsdamentes jeladó tartó a motortérbe 1500.-
- 6db tolató kapcsolót kaptam, a bolti árát nem tudom
- Matt festék, ami tapad plexire is 1500.-
- Bontott Rapid óracsoport, amiben a kis visszajelző lapok megvannak 5000.- A vezeték köteg kell róla és a csatlakozók, meg a színes visszajelző lapocskák, többi kuka, semmire nem jó… (lényegében a lapocskákért, és a csatlakozókért, 5000.- ?)
- Gyári sebességmérő óra, amiből a spirálcsatlakozó, a kihajtás rész, és a ház kell csak.
- Sok méter árnyékolt 4-eres vezeték, amit a jeladóktól ki kell húzni
- Ja és egy gyári rossz hő gomba.
A teljes munka az alkatrészektől a kész, berakott óráig másfél-két hét volt, napi 8 órás műszaknak megfelelő idővel számolva. Nekem 1 hónapig tartott az összerakás a munkám mellett, délutánonként, és hétvégente dolgoztam rajta. Ez a befektetés (munkaórákat és anyagköltséget összeadva) egy 120-as Skoda árát tekintve nem megfizethető, még baráti áron sem. Ezért talán megérti mindenki, hogy miért nem készítem őket sorozatban, noha kérték jópáran.
Aki nekiállna, azt szívesen segítem tanácsokkal. Én még 1db-ot csinálok apámnak… aztán soha többet. A doboz elkészítése nem vészes. Sőt a jeladókerék felrakása az ékszíj tárcsára is laza meló. A hőfokjeladó bemunkálása a gyári gombába sem egy nagy munka, de minden mással csak a szívás van.
Ilyen szívás például a plexi elkészítése. A feliratok olyan aprók, hogy nem tapadnak meg. Ha vizesen teszed, azért, ha szárazon akkor meg nem lehet tájolni, csúsztatni őket, és azért. Ha letapad, akkor meg azonnal kuka az egész, így 2-3 db-ot kell vágatni, amiből egyet felteszel, a kiesett darabokat a többiből pótolod, kiméregetve, hogy ne másszon el. Vastag könyvek közt préseled, majd napon vagy melegen szárítod. Azután megfújod a festékkel. Ha megfolyik, kezdheted előröl az egészet.
Az alkatrészek beültetése az alaplapokba pár nap alatt megvan. De a ledek beigazítása megfelelő magasságba, hogy a plexivel szintben legyen, és az LCD is ráfeküdjön rendesen a plexire, az sok-sok próba és led tönkretétele után sikerül csak. Ezután már csak a másik oldal smd-ledjei vannak vissza, amik az előlapot világítják meg. Az előzőekhez képest ez sétagalopp.
Az alaplapok és az előlap-összekötő csatlakozók, vezetékek, szintén elvittek pár napot. Az egészben nem az összerakás, hanem az apró helyeken való szöszmötölés a nehéz. Csipesszel, pákával dolgozva, sokszor a menyasszonyom segítségével haladtam, aki két kézzel tartotta nekem az alkatrészeket, vag húzta el éppen az útban lévő vezetékeket.
Összességében tehát csak erős idegzetűeknek ajánlanám, hogy nekiálljanak egy ilyen feladatnak.
Utószó:
Így utólag, hogy bent van már a helyén, nagyon nagy élmény. Az elején, amikor bekerült, naponta volt egy autós, aki átdudált, és gratulált. A mai napig (pláne este), amikor világít a háttér, vannak, akik úgy állnak be mellém menet közben, vagy a lámpánál, hogy az órát nézegetik. Szinte mindenki lelassít. A menyasszonyom még figyeli, ki az aki nézi, én már inkább nem. Buszról a fiatalok, a gyerekek mind az üvegre tapadva csodálják. Ma már fel sem tűnik nekem, csak ha a menyasszonyommal megyünk, és közli, hogy a 7es BMW-ből a csajszi mutogat a Skodába, a kopasz kigyúrt, meg nyújtogatja a nyakát. Családi egyterűből szintén gyerekek mutogatnak a Skoda 120-asomra.
Bevallom, rohadt jó érzés, és ki is élvezem, amíg lehet, mert minden csoda 3 napig tart.
Jönnek a fiatalok, akik jobbat, szebbet csinálnak, de legalább az elsők közt voltam, akik maguk csináltak ilyet, ha másért nem, de ezért is megérte.
Mindezek ellenére a legnagyobb elismerés nekem (37 évesgépész-technikus vagyok) mégis az volt, amikor Apám közölte, hogy „Na ez már valami”. Elektromérnök, és szerette volna, ha az ő vénáját öröklöm. Kellett azért tanulnom elektronikai ismereteket, hogy segítség nélkül elkészüljön ez az óracsoport.
Így utólag mondhatom, újra nekiállnék, mert az élmény megérte. Jó érzés látni az órát menet közben. Igazából talán azért, mert gyerekkori álom volt, amit el is felejtettem már.
Csak javasolni tudom minden Skodásnak, hogy igenis megéri kitalálni valami sajátot, bármit, ami egyedi. Ha másért nem, a sikerélményért, hogy ezt is meg tudtam valósítani, én csináltam és nem a boltban vettem, tucatdarabként.
Írta: Kovács Krisztián
Ha tetszett ez a bejegyzés, csatlakozz a Skoda blog Facebook csoportjához, és nem maradsz le a következőről sem.
Skoda-blog kommentek: